Távolsági jelzőmozzanatok (ezek alapján tudattalanul következtetünk a távolságra)
Monokuláris
Relatív nagyság
Takarás
Relatív magassági helyzet (a magasabban levő távolibbnak tűnik)
Lineáris perspektíva (az összetartó párhuzamos vonalak távolodónak látszanak, pl. sínpár)
Mozgásparallaxis (a közelebbi tárgyak gyorsabban, a távolabbiak lassabban látszanak mozogni)
Binokuláris
Binokuláris parallaxis (a két szem eltérő szögből tekint a tárgyra)
Binokuláris diszparitás (a két retinális kép közötti különbség)
Közvetlen észlelés (Gibson)
A távolságot nem megkonstruáljuk, hanem közvetlenül észleljük, a textúragradiens alapján.
Lokalizáció
A tárgyak lokalizálása (téri elhelyezkedésük megállapítása) a parietális lebenyben történik (míg a felismerés a temporális lebenyben zajlik).
Mozgásészlelés
Mozgásérzékelési küszöbünk nagyon alacsony (adaptív érték!).
Sokkal jobban érzékeljük a relatív mozgást (elmozdulás mintázott háttér előtt), mint az abszolút mozgást. Gibson szerint a háttértakarás-felfedés alapján közvetlenül észleljük a mozgást.
A mozgás egyes paramétereit (pl. irányt) kódoló specializált sejtek találhatók a látókéregben. Ezért szelektív sérülés lehetséges (pl. egy nőbeteg nem észlelte a vízszint emelkedését; a másik mozgását; nem értette a beszédet, ha nézte a szájmozgást).
Szelektív adaptáció = a mozgásérzékenység csökkenése a mozgás szemlélése közben (fáradás). Az érzékenység csökkenését a mozgási utóhatás bizonyítja (pl. vízesés nézése után úgy tűnik, a szikla felfelé mozog).
Villogás (flicker)
60 Hz a leginkább villogó. A periférián érzékenyebbek vagyunk a villogásra. A gyerekek érzékenyebbek.
Kritikus fúziós frekvencia: innentől válik a villogás folyamatossá.
Biológiai mozgások
Az észlelőrendszer meg tudja állapítani, hogy élőlénytől származik-e a mozgás.
Johansson-K: Sötétben világító pontok az ízületeknél ® Ha nem mozog, random ponthalmaznak látjuk. Ha mozog, felismerjük, hogy ember és hogy mit csinál. Ha visszajelzést kapunk a saját mozgásunkról, felismerjük magunkat. Az azonosításokhoz 200 ms elegendő (automatizmus).
A 4. hónaptól a csecsemő az emberi mozgást preferálja (Fox & McDaniel).
A férfi-női mozgás megkülönböztetésének alapja, hogy máshol van a mozgáscentrum (Cutting).
Vizuális vezetés lokomóció során
Követjük a szemünkkel a tárgyat; honnan tudjuk, hogy odaértünk a tárgyhoz (vagy az hozzánk)? ® Onnan, hogy a retinális kép hirtelen nagyra nő. A kicsik is megrettennek a hirtelen naggyá vált tárgytól.
Látszatmozgások
F –jelenség (stroboszkopikus mozgás, Wertheimer): két külön fénypont felvillantása néhány ezredmásodperc különbséggel ® mozgást észlelünk. A film is a stroboszkopikus mozgáson alapul.
Indukált mozgás (Duncker): egy kisebbet körülvevő nagyobb tárgy mozog ® a kisebb (mozdulatlan) tárgy látszik mozogni. Pl.: a szomszédos vonat elindul ® olyan, mintha mi mennénk az ellenkező irányba (saját mozgás illúziója).
Szemmozgások
Szakkádikus
Célja: foveába hozni a tárgyat.
Időtartama: 0,5 sec, sebessége: 20 cm/sec.
Iránya, sebessége nem változtatható útközben.
Olvasáskor kb. 5x/sec.
A mozgatórendszere nem fáradékony.
A mozgás alatt nincs információ-felvétel. Ennek magyarázatai:
A mozgás túl gyors (felső küszöb feletti).
A megállókban felvett információ maszkolja az útközbenit.
A gyorsaság miatt nincs pontos információ a szem irányáról, ezért a látórendszer inkább kihagyja.
Mikroszakkád: állandó, apró ugrálás a stabilizált retinakép elkerülése érdekében.
Perceptuális stabilitás
A szemmozgásokat kivonjuk a tárgy mozgásaiból.
A szemmozgató izom küldi az impulzust vagy már a mozgásparancs kiadásakor megy az impulzus? ® K: Passzív szemmozgatás (van parancs, nincs mozgás) / szemizmok bénítása (van parancs, nincs mozgás) ® A parancs számít!
Követő
Célja: szemmel tartani a tárgyat úgy, hogy az információ-felvétel maximális legyen.
Prediktív szakkád: oda ugrik a tekintetünk, ahol elvárjuk a tárgyat. Ehhez tapasztalat kell (a kicsik rosszul teljesítenek – pl. ingát nézve továbbviszik a tekintetüket).
Dinamikus vizuális élesség: a lencsegörbület hozzáigazítása a mozgó tárgyhoz.
Fixáló
Fejünk, testünk mozgásai ellenére is tudunk fixálni, mert a vesztibuláris rendszer jelzi a mozgást, és a vizuális rendszer ellenlépéseket tesz (vesztibuláris szemmozgások). Az összhang sérülhet (“lötyög” a látvány) pl. nagy dózisú antibiotikumoktól vagy idegen szemüveg viselésétől. Azonban idővel adaptálódunk.
Információfeldolgozás szövegolvasáskor (Marton M.)
Folyamatos olvasásnál az érdekes (informatív) és az unalmas (ismétlődő) részeknél mért, szakkádhoz kapcsolódó agyi potenciálok szignifikánsan különböznek: az N300 komponens amplitúdója nagyobb az érdekes részeknél. Ez a különbség a 300 ms-nál hosszabb fixációknál mutatkozott (az összes fixáció 25%-a volt ilyen), tehát az ennél rövidebb fixációk alatt nem valósul meg a szemantikai feldolgozás (csak lexikai azonosítás).
Szavankénti olvasásnál nem mutatkozott különbség az érdekes és az unalmas részek között. Ennek oka azonban lehet az is, hogy az adott mondattípus (érdekes/unalmas) szavainak potenciáljait egyetlen átlagban összesítették, így elmosódhattak az egyedi potenciálkülönbségek.
Nagyságkonstancia
Emmert-K: Utókép nagyságának megítéltetése ® Távolra nézve nagyobbnak, közelre nézve kisebbnek látszik (miközben retinális mérete természetesen azonos).
Nagyság-távolság invariancia: az észlelt nagyság a retinális méret és az észlelt távolság szorzata.
Illúziók: Hold-illúzió, Ames-szoba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése