Többféle tér van: vizuális, auditív, szaglási, kinesztétikus, termikus, tapintási stb. Kiemelt szerepe van a vizuális térnek.
Mélységészlelés
3 hónapos korban kezdődik, kb. 6 hónapos korra alakul ki. A binokuláris diszparitás 3 hónapos kor után figyelhető meg, amikor a csecsemő olyan pontmintát figyel, amely csak akkor látszik mozogni, ha a megfigyelő képes a diszparitásra. Monokuláris jelzőmozzanantok használatát 5 és fél hónapos korban figyelték meg; relatív nagyság-próbával és vizuális szakadékkal vizsgálták. (Atkinson)
Észlelési illúziók
(Illúzió: hamis vagy torzított érzéklet, mely különbözik a fizikai tudományok és a mérőműszerek által adott tényállástól.)
- vizuális szakadék: a textúragradiens változása a mélység illúzióját kelti. Üveglappal lefedve csecsemők észlelési képességeit vizsgálják vele.
- két négyszöget látunk, az egyik kétszer akkora, és kétszer olyan messze van (a retinára eső képük egyforma). Lámpafénynél látjuk, hogy a nagyobb messzebb van. Ha ezután sötét lesz (csak a négyszögek világítanak), egyforma távolságra látjuk őket, hiába tudjuk, hogy nem így van
- Ames-szoba: a nagyságillúziók közé tartozik. Nem normálisan téglalap alakú, hanem a bal hátsó sarok majdnem kétszer olyan távol van, mint a jobb hátsó sarok. Olyan változata is létezik, amikor a padló egyik sarka magasabban van a plafonhoz képest, mint a másik. Egy lyukon kell bekukucskálni, és a szobában levő ember sokkal kisebbnek fog látszani a távolabbi, ill. az alacsonyabb sarokban. A két sarokban levő ember eltérő retinális képet eredményez, és azért nem működik a nagyságkonstancia (ugyanakkorának kellene látnunk őket, hisz az egyik távolabb van), mert a távolságot azonosnak gondoljuk a két ember esetében, hisz normális szobát feltételezünk.
- holdillúzió: a Hold nagyobbnak tűnik a horizonton, mint a fejünk felett. Valószínűleg az észlelt távolság változása az ok: a horizont felé nézve sok a távolsági jelzőmozzanat, a Hold messzibbnek tűnik, de a retinális képe ugyanakkora, mint az ég felé nézve, ezért nagyobbnak hisszük (Kaufman és Rock).
- Müller-Lyer-illúzió: függőleges vonal végén nyílhegyek kifelé vagy befelé néznek. Az a vonal, amelyiknek a vége kifelé néz, hosszabbnak tűnik
- Ponzo-illúzió: függőleges, összetartó vonalakon keresztben egyforma vízszintes vonalak. A feljebb lévő vízszintes vonal hosszabbnak tűnik. (ld. Sekuler-Blake 273. old.)
Elméleti háttér
A mélységelmélet (Gregory) szerint az észlelt méret hibáit a monokuláris jelzőmozzanatok okozzák. Pl. a Müller-Lyer illúziónál a kifelé néző nyílhegyek távolodó saroknak látszanak. A vonalak retinára vetülő képe viszont ugyanakkora, ez csak úgy lehet, ha a távolabbi(nak látszó) sarok egyben nagyobb is. (Atkinson ezt nagyság-távolság invarianciaelvnek nevezi, ami Emmert nevéhez fűződik. Lényege, hogy egy tárgy észlelt nagysága egyaránt nő a tárgy retinális nagyságával, és a tárgy észlelt távolságával. Az észlelt nagyság tehát a retinális méret és az észlelt távolság szorzata.)
Ugyanez a magyarázat a Ponzo-illúziónál: az ábra egy része távolabbinak tűnik, az oda eső vonal nagyobb kell, hogy legyen.
Tehát az észlelt méretet az észlelt távolság függvényében skálázzuk: ez a nagyságkonstancia jelensége (ld. 8. tétel).
Irányhallás (hanglokalizáció)
Legfontosabb szerepe, hogy a környezet hangokat kibocsátó, potenciálisan érdekes tárgyaira vezeti a látást. Már az újszülött is képes a hangforrás felé fordítani a fejét.
A két fülbe érkező hanghullámok erőssége és érkezési ideje különbözik attól függően, hogy a fejhez képest hol van a hangforrás.
A lokalizációt segítő jelzések:
- interaurális (fülek közötti) hangerőkülönbség
Alacsony frekvenciájú hangoknál kicsi a különbség, mivel ilyenkor a hanghullámok nagyobbak, mint az emberi fej, ezért (1000Hz alatt) a fejnek nincs árnyékoló hatása.
- interaurális időkülönbség
A közelebb lévő fülbe hamarabb érkezik a hang.
Mély hangok lokalizációja: a hang a fényhez képest viszonylag kis sebességgel terjed, így bármilyen oldalirányú hang esetén kiszámíthatjuk az ellenoldali fülbe érkező hang késési idejét. Ez az időkülönbség a legnagyobb akkor, amikor 90 fokos szögből, teljesen oldalról érkezik a hang, 630 mikrosec. (0,63ms). Ahhoz, hogy a fül a hang térbeli irányát meg tudja határozni, 1 ms-nál kisebb időkülönbséget kell észlelnie! A megkülönböztethető legkisebb időköz 0,03 - 0,5 ms, (30-500 mikrosec). 2ms felett: a hang kettéválik. Hornbostel - Wertheimer -féle konstans: 1 : 2,72 intenzitáskülönbséget mindig ugyanazzal az időkülönbséggel tudjuk kiegyenlíteni.
A beérkezési időkésés elmélet egyik változata az irányhallás fázis - elmélete (Lord Rayleigh, 1907): a késési idő mellett a tiszta hangok fázis - eltolódását is figyelembe kell venni. A fázis frekvencia függő. A fázis csak 800 Hz-nél mélyebb frekvenciákon lehet hatékony.
BÉKÉSY(1930): az intenzitás és a beérkezési idő elvét egységesítette. Felismerte, hogy az érzéksejtek és a szinapszisok latenciaideje függ az inger erősségétől. ? ha a két fülbe egyenlő erősségű inger jut, akkor a beérkezési idő késése alapján, ha pedig a beérkezési idő egyenlő, akkor az intenzitás különbség alapján tudjuk elhelyezni a térben a hangforrást. (a két hatást ki lehet egyenlíteni mesterségesen, trading/átváltó kísérlettel)
A hang növekvő intenzitásszintjén csekély időkülönbség kiegyenlítéséhez is nagy intenzitáskülönbségre van szükség.
Ha a hang időtartamát növeljük, a hangforrás iránybecslési képessége romlik, mert a beérkezési időkülönbség alapján történő becslés lehetősége elvész. (Forrás: extra.hu/pjt-n lévő anyag.)
Tévesztési kúp
Azon pontok halmaza, ahol a hangforrások ugyanolyan interaurális időkülönbséget vagy hangerőkülönbséget eredményeznek: ezek a pontok kúpokon helyezkednek el. Ha egy hangforrás a kúp valamely pontján van elhelyezve, a két fenti információ nem elég a lokalizációhoz.
Stevens és Newman (1934) duplex elmélete: a fülek közti időkülönbség információját az alacsony frenkveniájú (2000Hz alatti) hangok lokalizálásánál használjuk; 6000 Hz felett a fülek közti hangerőkülönbséget figyeljük. A közepes frekvenciájú hangoknál nagyon gyakoriak a hibák, itt egyik módszer sem hatékony. (A természetes hangok általában összetett frekvenciájúak.)
Téves lokalizáció
Legnehezebb felismerni a fej előtt vagy mögött középen lévő hangforrást, és a tévesztési kúpon lévőket.
Iránybecslés pontossága: 12 -8 fok pontosságú, de nagymértékben függ a hangminőségtől: komplex hangokra jobb, mint tiszta hangokra, legjobb a beszédre, melyben a hang frekvenciája és intenzitása is gyorsan változik. Hangvisszaverő felületek is segítik a lokalizációt.
Elég hosszan tartó hangoknál a fej mozgatása megszünteti a bizonytalanságot. A fülkagylónak is nagy szerepe van, mivel a tekervényekről folyamatosan visszaverődik a hang (megváltozik a hangok frekvenciaspektruma), és a visszaverődések száma és iránya attól függ, hogy honnan érkezik a hang. Főleg a hangforrás magasságának megítélésében segít a fülkagyló. Wightman és Kistler kísérlete: mások fülében (magnóval) felvett hangokat nehezebben lokaziláljuk, mint a saját fülben felvetteket, tehát ``megszoktuk' a saját fülkagylónkat.
Téves lokalizációt okozhat, ha a fülből és a szemből származó információk ellentmondóak. Ilyenkor legtöbbször a látás a domináns (pl. hasbeszélő baba, moziban a vásznon lévő szereplők beszélnek, stb.).
Young (1928): pszeudofonos kísérlet. A készülék felcseréli a két fülbe érkező hangokat, de a látás itt is dominál. Ennek oka, hogy a fény megbízhatóbb információforrás, mint a hang.
Egocentrikus és allocentrikus tér : ???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése