15. Szelektív figyelem, szûrési folyamatok 2

15. Szelektív figyelem, szûrési folyamatok

A figyelem fogalmát sokáig mellõzték a pszichológiában, mert túlságosan homályosnak vélték, ami mindent meg akar magyarázni, s végül semmit sem magyaráz meg. Számos képességre utal : a bejövõ ingerület biz. részét további feldolgozásra szelektáljuk; néha rokonértelmûnek tekintik az összpontosítással, vagy beállítódással; alkalmazzák azokra a keresési mechanizmusokra, amikor egy céltárgyat próbálunk megkeresni. Mégis leggyakrabban a feldolgozás szelektivitására vonatkozik (már W. James szerint is). Olyan ingerekre figyelünk, melyek cselekedeteink és szándékaink szempontjából aktuálisan relevánsak. De az újszerû, elvárásainkkal ellentétes ingerek önmagukra is felhívják a figyelmet (Berlyne), ezekre jól emlékszünk, valószínûleg mert alaposan feldolgoztuk õket.

Megkülönböztetnek fókuszált (azt mutatja, hogy milyen hatékonysággal választunk ki bizonyos bemeneteket kül. ingerek közül) és megosztott figyelmet (két vagy több egyidejû inger közül mindegyikre figyelni kell - vizsgálata infóval szolgál a feldolgozási korlátokról, a figy-mi folyamatokról és kapacitásukról). A fókuszált figy-mel kapcs. kutatások nagy része vagy a hallási, vagy a vizuális modalitással foglalkozott.

Fókuszált hallási figyelem

Colin Cherry (1953): "koktélparti probléma". Úgy tudunk egyetlen beszélgetést nyomon követni a sok másik hallható hang ellenére, hogy fizikai eltéréseket használunk fel a megkülönböztetéshez (beszélõ neme, hangjának intenzitása, térbeli helyzete).
Ennek a kutatási területnek a leggyakrabban használt kísérleti módszere: a követési (shadowing) technika. Dichotikus hallási feladatokban alkalmazzák (mindkét fülbe érkezik valamilyen üzenet, vagy egy idõben, vagy szekvenciálisan, egyforma vagy különbözõ stb.) Pl. az egyik fülbe lejátszott hallási ingert követni kellett (hangosan elismételni), míg a másik fülbe egy másik üzenetet játszottak. A figyelmen kívül hagyott ingerbõl szinte semmit sem tudtak felidézni: ebbõl arra következtettek, hogy az szinte semmilyen feldolgozáson nem megy keresztül.
Ezekre és más kísérleti adatok magyarázatára állt elõ Broadbent (1958) a fókuszált figyelemre von. elméletével :

· Két egyidejûleg bemutatott inger egy érzékelõ puffertárba jut be egy idõben

· A két inger közül az egyik egy szûrõn megy keresztül, a másik a pufferben marad további feldolgozásra

· A szûrõ megakadályozza a korlátozott kapacitású mechanizmusok túlterhelését (ezek teljes mértékben feldolgozzák az ingert)

A figyelmen kívül maradt ingert a szûrõ elutasítja, így csak minimális feldolgozáson (fizikai jellemzõi tekintetében) ment keresztül. A szûrõ egyszerre egy ingert választ ki annak a legkiemelkedõbb fizikai tulajdonságnak az alapján, amely megkülönbözteti a két bemenetet (pl. annak megfelelõ a válasz, hogy melyik fülbe érkezett az inger). De biz. kísérleti bizonyítékok azt igazolják, hogy a szelekció az inger jelentésén is alapulhat. Két különbözõ modalitású, egyidejû ingert könnyebb feldolgozni , mint az azonos modalitásúakat - ez kicsit fellazítja Broadbent merev korlátait az egyidejû ingerek feldolgozására vonatkozóan. Sok bizonyíték van arra, hogy sokkal kevesebb feldolgozást kap a jelentés a figyelmen kívül hagyott ingereknél, azonban nem annyival ahogyan azt Broadbent elmélete alapján várhatnánk.
Treisman (1964) Broadbent elméletét módosította: a figyelmen kívül hagyott info. csupán gyengül. Az "üvegnyak hatás" (az info. feldolgozás beszûkülõ keresztmetszete) nemcsak a feldolgozás korai szakaszában jelentkezhet (Broadbent), hanem késõbb is. Ha az elégtelen kapacitás miatt nincs teljes feldolgozás, a hierarchia felsõbb szintjei kimaradnak (jelentés pl.). Az elõre látott ingereket másképp kezeljük - az elemzési rendszerek felkészültek rájuk.
Deutsch és Deutsch (1963) elmélete értelmében az összes bejövõ ingert teljesen feldolgozzuk. A választ az határozza meg, hogy az inger milyen mértékben releváns az adott szituációban. Az üvegnyak hatás szerintük a válasz szakaszhoz közel helyezkedik el. Kritika: nagyon gazdaságtalan minden ingert feldolgozni.
Johnston és Heinz (1978) modellje rugalmasabb: a szelekció a feldolgozás különbözõ szakaszaiban is megtörténhet (de olyan korán, amennyire csak lehetséges az uralkodó feltételeket figyelembe véve). Úgy találták, hogy a nem figyelt ingerek feldolgozásának mértéke a feladat függvényében változott. (ez közel áll Treisman és Broadbent elképzeléséhez)

Fókuszált vizuális figyelem

Reflektorfény analógia: egy kis területen belül minden látható, de azon kívül szinte semmi. Kísérleti eredmények (pl. LaBerge - ld. Eysenck: Kogn. Psz. 116.o.) a reflektorsugár lehet keskeny, vagy nagyon széles a feladat követelményeinek megfelelõen.
Figyelmen kívül hagyott vizuális ingerek:
Treisman jegyintegrációs elmélete: Van egy gyors, elõzetes, párhuzamos folyamat - tárgyak vizuális jellemzõit foglalja magába, független a figyelemtõl. Ezt követi egy második, soros folyamat, melyben a jellemzõ jegyek tágyakká kapcsolódnak össze a fókuszált figyelem révén ("ragasztóanyag"). A jegyek kombinációját befolyásolhatja a tárolt tudás. Fókuszált figy. vagy releváns tudás híján a jegyek véletlenszerûen kapcsolódnak egybe - gyakori "illuzórikus kapcsolódások". Kísérleti bizonyítékok: Egy képernyõn megjelenõ egységek száma jelentõsen befolyásolta az észlelés gyorsaságát (RI), ha a célegység (célinger) jegyek kombinációjából állt (pl. zöld T betû), mert fókuszált figyelemre volt szükség, de semmi hatása nem volt a sebességre, amikor a célegységet egyetelen jegy határozta meg (pl. kék betû, vagy S betû). A bizonyítékok ellenére is leegyszerûsített kicsit az elmélet. Vannak adatok arról, hogy a fókuszált figyelem csak akkor szükséges a jegyek kombinálásában, ha problémát okoz az elterelõ ingerek és a célinger megkülönböztetése.

Téri figyelem: A vizuális figyelem téri jellege. Treisman: a fokális figyelmi folyamatok a vizuális mezõt a lokalizációs helyek szerint dolgozzák fel. Posner kísérletei: lokalizációs jelzõ ingereknek megfelelõen képesek vagyunk arra, hogya tér egy adott pontjára figyeljünk. Ez a figyelmi fókusz nem feltétlenül egyenlõ a fixáció helyével: csak korrelatív viszonyban vannak egymással.

Korai és késõi szûrés elméletei

Kérdés: képesek vagyunk-e valamit azelõtt figyelmen kívül hagyni mielõtt ismernénk a jelentését - egy elemibb feldolgozási szinten (korai szûrés), vagy csak azután, hogy már tisztában vagyunk a jelentésével (késõi szelekció).
Mindkettõ mellett szólnak kísérleti adatok.
A korai szûrés mellett szólnak a hallókéreg kiváltott potenciál vizsgálatainak eredményei. A hangingerek egy meghatározott agyi elektromos hullámot váltanak ki. Ennek egyes részei olyan korán észlelhetõk, hogy valószínûleg az inger jelentésének meghatározása elõtti folyamatokkal állnak kapcsolatban. (Az inger megjelenése után 100/1000 s-mal egy negatív hullám jelenik meg, ami nem érzékeny a tárgy jelentésére.) Hillyard (1985) kísérletében ezt a hullámot mérték, miközben a ksz-eknek 1, az egyik fülükbe érkezõ ingerekre kellett figyelni, 2, mindkét fülükre figyeltek, hogy jelezzék a célingereket - megosztott figyelmet kíván. Ha a szelekció korai, akkor a két feladat közti különbségnek meg kell jelennie az agyhullámban - A második feladatban tényleg kisebb volt a hullám nagysága, mint az elsõben. Ésszerû magyarázat erre, hogy a figyelem hatására modulált mûködést végeznek biz. neruroncsoportok, melyek részt vesznek az inger perceptuális feldolgozásában. A korai szelekció nem egyértélmû fogalom. Jelentheti azt, hogy a szelektjv folyamatok már az ingerfeldolgozás végsõ stádiuma elõtt megkezdõdtek. A másik lehetõség, hogy az információfeldolgozás egyes csatornáit választaná ki a figyelmi folyamat.
A késõi szelekciót (a nem figyelt ingerek jelentése is feldolgozódhat) felvetõ elméletet Deutsch és Deutsch (ld. fönt) és Norman (1968) nevéhez kötik. A támogató bizonyítékok viselkedéses módszereket használó kísérletekbõl származnak. Az olyan tények támasztják alá érvelésüket, amikor irreleváns (nem figyelt ) ingerek befolyást gyakorolhatnak a releváns (feladatokban szereplõ) ingerek feldolgozására. Pl. MacKay (1973) eredményei szerint kétértelmû mondatok bemutatásakor a nem figyelt fülbe juttatott szó a mondat értelmezését a nem figyelt szó jelentésének megfelelõ irányban dönti el.
A legismertebb vizuális példa a Stroop-hatás (bár az inger fizikai megjelenését kellett tekinteni, nem sikerült a jelentéstõl eltekinteni).
A szelektív feldolgozás jelentheti a figyelt inger fokozott és a nem figyelt inger csillapított feldolgozását, és vannak adatok arra utalóan, hogy az észlelési folyamatokra kifejtett hatáson keresztül is érvényesülhet. (Bõvebben ld. Czigler: Figyelem 18-21)