Agresszió

Agresszió

Def.: Agressziónak nevezzük, a fajtán belüli szándékos károkozást.

A definíció értelmében nem tekinthető agressziónak például az oroszlán zsákmányszerzése.

Egy fajon belül az agressziónak számtalan változatát különböztethetjük meg, ilyen például a csoporton belüli harc a ranghelyért, a hímek versengése a nőstényért, a területvédő magatartás vagy a nőstények utódvédő viselkedése.

Az agresszió fajtái :

Közösség és egyén szempontjából :

1. antiszociális agresszió

2. proszociális agresszió

Antiszociális agressziónak nevezzük a közösség ellen irányuló cselekedeteket.

A proszociális agresszió a közösség és az egyén érdekeit is szolgálják, ilyen például a gyermek büntetése.

A cél elérésének szempontjából :

1. instrumentális agresszió

2. indulati agresszió

Instrumentális agresszió például a labdarugó mérkőzésen a sérüléssel is járó szerelés, de az utánrugás már indulati agresszió a labda mint cél megszerzésének érdekében.

Vélemények az agresszióról :

· Az agresszió témájával különösen sokat Konrad Lorenz foglalkozott, nézete szerint az agresszió öröklött ösztönös viselkedés, mely az erősebb, életképesebb egyedek szaporodását segíti elő.

· Freud szerint az agresszió az én ellen irányuló halálösztön külső tárgyakra való kivetítése.

· Ismert még az 1939-ben Dollard és munkatársai által publikált frusztráció-agresszió hipotézis, eszerint minden célra irányuló viselkedés akadályozása - frusztrációja - agresszív viselkedést hoz létre. Az ember életében általában minden cél elérése akadályokba ütközik és ha ilyenkor agresszívan vagy gyermeki módon reagálunk akkor még messzebb kerülünk az elérni kívánt céltól. Ezért meg kell tanulnunk a cél elérésének szociálisan is elfogatható kerülő útjait. Az akadályoztatás - frusztráció - feszültségének elviselését nevezzük frusztrációs toleranciának.

· A másik ismert hipotézis a Bandura által felvetett szociális tanuláselmélet szerint a tanult tényezőknek döntő szerepe van az agresszív viselkedés kialakulásában. Óvodás gyermekekkel végzett kísérletek során azt tapasztalták, hogy a gyermekek megtanulják a felnőtteknél megfigyelt agresszív viselkedéseket, és amikor hasonló szituációba kerülnek, utánozzák a megfigyelt cselekvéssort. A kísérlet érdekes eredménye, hogy a gyerekek a filmen látott viselkedés mintát csaknem olyan hatékonyan tanulják meg az "élőben" megfigyeltet. Ezek az eredmények ellentmondanak az ókor óta ismert és Freud által is felelevenített katarziselméletnek, mely szerint a megfigyelt agresszió az azonosulás révén csökkenti a néző agresszív jellegű feszültségét. Ez az ellentmondás azonban csak látszólagos, mivel valószínű, hogy egy akciófilmet néző ember agresszív késztetése időlegesen csökken, ugyanakkor agresszív viselkedésrepertoárja potenciálisan sok új elemmel bővül. A tömegkommunikációban megfigyelhető erőszak tehát nem az agresszív viselkedés felkorbácsolása révén fejti ki káros hatását, hanem az agresszív feszültségek levezetéséhez nyújt megtanulható új viselkedésmintákat.