17. Párhuzamos illetve szelektív információ-feldolgozás

17. Párhuzamos illetve szelektív információ-feldolgozás

Fokális figyelem mûködése esetén a feldolgozás kitüntetett (ld. elõzõ tételekben: fókuszált figyelem). Neisser modelljében itt mûködnek a sémák által vezérelt felülrõl lefelé irányuló folyamatok, Schneider és Shiffrin modelljében pedig kontrollált folyamatok.
Az ilyen, s hasonló megközelítésekben közös, hogy olyan folyamatokat állítanak szembe egymással melyek közül - egyfelõl - több is végbemehet egyidejûleg anélkül, hogy a teljesítmény romlana, másfelõl pedig olyanokat amelyek mûködésekor interferenciajelenségek lépnek fel. A két típust gyakran a vizuális keresés módszerével illusztrálják:

· pl. Schneider és Shiffrin (1977): néhány betûbõl/számból álló emlékezeti ingert kapnak a ksz-ek, majd hasonlóan tesztingert, melyrõl kellett állapítaniuk, hogy tartalmaz-e valamit az elõbbi emlékezeti inger elemeibõl. Az ilyen feladatokban egymás után (szekvenciálisan) hasonlítódnak össze a tesztingerek és az emlékezeti ingerek tagjainak reprezentációi. Amikor összeillést talál, leáll a folyamat, nem történik meg minden lehetséges összehasonlítás (önbefejezõ szeriális modell). Ha csak egyetlen tesztingert adnak, és az emlékezeti inger bármely eleme lehet tesztinger, akkor vlamennyi összehasonlítás megtörténik (szeriális önbefejezõ feldolgozási modell).

· A folyamatok másik csoportja párhuzamosan zajlik le, nem interferálnak egymással. Mennyiségük növekedésével nem változik lényegesen a lezajlás ideje. Ilyennek tartják az események gyakoriságának regisztrálását, vagy az elemi sajátságok/jegyek detektálását. Vannak olyan folyamatok is, amelyek csak gyakorlás után válnak automatikussá.

Az információfeldolgozás modelljeit lehet csoportosítani aszerint is, hogy milyen típusú számítógép metaforát használnak az emberi korlátozott kapacitású info.feldolgozó és viselkedésszervezõ rendszerre:

· egyprocesszoros, általános célú számítógép (bármi okozhat interferenciát)

· a mûködéseket részlegesen önálló modulok együttese végzi. A gyakorlással egyre kevesebb szükség van a központi végrehajtó szint beavatkozására (hiba esetén ez szervezi újra a viselkedést). Interferencia akkor van, ha a feladatok ugyanazta a speciális processzort veszik igénybe.

Posner és Snyder modellje:

A korai szelekciós mûködések közé sorolható az elõfeszítés jelensége (egy inger a rákövetkezõ ingerek feldolgozására hatással van- ált. serkenti). A HTM-ben lévõ egységek (reprezentációk) kapcsolatban állnak egymással. Egy egység aktiválása fokozza a szomszédos egységek aktivitási szintjét. A jelentéssel bíró egységek esetén a szomszédság jelentésbeli hasonlóságot jelent, ha ilyen aktiválódik, akkor ez szétterjed a vele jelentésel rokonságban lévõ egységekre (a szétterjedõ aktiváció gyors, nem szándékos, és nem interferál más egységek izgalmi állapotával). Egy egység aktivációja fokozódhat ilyen automatikus aktiv-val, vagy szándékos figyelem útján. Utóbbi lassabb, akaratlagos és gátló hatással bír más egységek mûkösésére.
Az elõfeszítés a terjedõ aktiváció illusztrációjának tekinthetõ - automatikus - a rá ható gátló folyamat késõi (késõi szelekció).
Ha a preferált info.feldolgozás példájának tekintjük, akkor a korai szelekció merül fel.

Az info.feldolgozás folyamatok sorát jelenti. Lezajlásuk valamilyen rendszert követ.
a) Szakaszelméletek: Sternberg (1981) . Az információfeldolgozáshoz szükséges idõ tagolható. Egy mûvelet akkor kezdõdik el, amikor az azt megelõzõ befejezõdik, és eredményeit a következõ rendelkezésére bocsátja.
b) Folyamatos feldolgozási elmélet: a mûveletek már befejezõdésük elõtt hatást gyakorolhatnak más folyamatokra. Az ilyen elméletek abban különböznek, hogy mekkora info.adag áramlását engedik meg a mûveletek között.
Eriksen és Schultz (1979) modellje: A válaszrendszer aktivációja nem vár addig, amíg az észlelés végeredménye fokozatosan kialakul - a válasszervezés már közben megkezdõdik. A kezdeti infok alapján még több alternatív válaszlehetõség van - az adatok akkumulációjával ez szûkül. Minél jelentõsebb egy válasz elõfeszítése, annál jelentõsebben gátolja az alternatív válaszokat.

Téves cselekvések:

Általában figyelmi hibák húzódnak meg mögöttük. Reason és Mycielska (1982) naplóvizsgálatok alapján a téves cselekvések 5 fõ típusát találták:
1, tárolási tévedések: a szándékokét és cselekvéseket felejtették el, vagy idézték fel helytelenül
2, ellenõrzési tévedések: a cselekvések tervezett sorozatát nem ellenõrizték elég alaposan
3, alprogramhibák: a cselekvések összetevõinek újrarendezésénél más komponenseket helyettesítettek be, vagy néhányat kihagytak
4, diszkriminációs tévedések: összekeverik az ingertárgyakat
5, programösszeállítási hibák: hibásan kapcsolják össze a cselekvéseket

Norman elméleti modellt javasolt ezek magyarázatára: a cselekvéseket hierarchikusan szervezõdõ szervezett tervek (sémák) határozzák meg. A legfelsõ szintû sémák az általános célt reprezentálják. A sémák aktivációs szintjét az aktuális szándékok és a környezeti feltételek határozzák meg. Téves csel-ek 3 fõ oka:

· a szándék kialakításában történik tévesztés

· egy séma helytelenül aktiválódik

· nem a megfelelõ séma határozza meg a cselekvést

A téves csel-ek többsége túltanult, begyakorolt tevékenységek közben fordulnak elõ. Reason (1979) magyarázata erre a látszólagos ellentmondásra:

· Zárt hurokkal rendelkezõ, vagy visszacsatolásos szabályozás: a figyelmi rendszer vizuális vagy más visszacsatolást használ a viselkedés követésére.

· Hosszú gyakorlás után ezt felváltja egy nyitott hurkú szabályozás: a motoros teljesítményt motoros programok, instrukciósorozatok szabályozzák. Ez felszabadítja a központi feldolgozó erõforrásait más tevékenységek számára. Elõnye: a figyelmi rendszert nem foglalja le teljesen az épp futó folyamat. Hátránya: a nyitott szabályozásból nem biztos, hogy vissza tud térni a zártba, ha szükséges lenne. Ilyenkor az egyidejûleg folyó mentális tevékenység olyannyira lekötheti a figyelmet, hogy az a "kritikus döntési pontoknál" nem tud visszakapcsolni az eredeti feladathoz.