18. Aktiváció, éberség és teljesítmény, vigilancia
Kulcsszavak: arousal, az aktivitási szint jellemzői, a vigilancia mérése (Mackworth), aktiváció és teljesítmény összefüggése
Arousal
- Általános definíció: éberség, izgatottság, gerjesztettség. A fiziológiai arousal a z idegi-hormonális rendszer izgalmi szintjére utal.
- EYSENCKnél a fiziológiai arousal közrejátszik az extroverzió dimenzión elfoglalt hellyel. Az általában alacsony kérgi arousallal rendelkező egyének extrovertáltabbak, mert az optimális arousal szint eléréséhez igénylik a gazdag ingerkörnyezetet. A kérgi arousal szabályozásáért pedig az ARAS, azaz a formatio reticularis felszálló ága felelős. (Ascendens Reticulation Activation System)
· Az éberségért az agytörzsi formatio reticularis felelős (felfedezői: Moruzzi & Magoun).
· Az aktiváló input nem-specifikus afferens pályákon érkezik, a külső és a belső környezetből egyaránt (ez utóbbi miatt szoros a kapcsolat a limbikus rendszerrel [motivációs-emóciós rendszer]).
Aktiváció és teljesítmény
- Általános fogalma: A központi ir. által közvetített állapot meghatározása, amely az alvás, ill. álmosság és túlzott izgatottság között váltakozik és amely optimális, átlagos kifejeződés esetén a figyelem, az éberség, gyors információfeldolgozás, reakció- és teljesítőképesség alapját képezi. Az aktiváció és a teljesítmény között Ç alakú kapcsolat áll fenn (ld. YERKES-DODSON törvény) - a túl alacsony vagy túl magas aktiváció teljesítmény romlást eredményez.
· Yerkes-Dodson törvény: Egerekkel végeztek áramütéses diszkriminációs kísérleteket (az áramütés mértékével az aktiváció szintjét kívánták manipulálni) --> Bonyolult feladatnál a közepes aktiváció a legkedvezőbb, egyszerűnél a magas. A bonyolult feladat érzékenyebb az aktiváció-szintre.
· Hebb: Az arousal és a jelzőinger-funkció között Ç alakú összefüggés.
· Eysenck kritikája: Nagyon könnyű igazolni, ha csak három aktivációs szinten mérnek teljesítményt, mert csak az a minta nem támasztja alá, ahol a középső a legalacsonyabb; legalább négy szinten kell mérni. (Nyugi, ezt én sem értem…)
· Easterbrook: Minél nagyobb az aktivitás, annál szűkebb a figyelmi fókusz (ez egyszerű feladatnál kedvező, mert ott nem szükséges a széleskörű információ-felvétel).
· K: Elsődleges és másodlagos feladat --> Az aktivitás növekedésével az elsődleges feladatban nő a teljesítmény, a másodlagosban csökken/nem változik. DE: Ha az aktivitást büntetéssel (pl. áramütés) vagy szorongással érték el, a teljesítmény nem nőtt; míg ha jutalommal vagy zajszinttel, nőtt. --> Az aktivitási szint nem egységes jelenség!
· A magas aktiváció teljesítmény-csökkentő hatása magyarázható azzal is, hogy a vegetatív változások figyelemelterelők.
Fiziológiai mutatók
· Jellemző az irány-széttartás (pl. pulzus csökken, pupilla tágul).
· Várakozási állapot : pulzus csökken, vázizom-mozgások csökkennek, az EEG-ben CNV (várakozási negatív hullám) jelenik meg.
· A pupilla mentális erőfeszítéskor tágul.
--> Nem egységes aktiváló mechanizmus!
· Broadbent: Alsó és felső szintű aktiváló mechanizmus
1. Alsó: rutinszerű készségek, döntések; hat rá pl. a zaj, az alvásmegvonás.
2. Felső: további aktiváló hatást képes kifejteni az alsó szintre; hat rá pl. az alkohol.
· A hippokampális théta 2 típusa: válaszoló és önindította aktivitás.
· Lindsley: 2 aktiváló rendszer
1. általános, tónusos
2. lokalizált
· Napi ingadozás jellmzi
· Reggeltől fokozatos javulás, este csökkenni kezd. Összefügg a testhőmérséklet-változásokkal.
· A felnőttek közel fele ``reggeli' vagy ``esti' típus --> ez a preferencia megmutatkozik az észlelésben, teljesítményben.
Vigilancia
· A fogalmat Head angol neurológus vezette be.
· Általánosan neurofiziológiai értelemben (az éberség szinonímájaként) fokozott válaszkészség állapota, melyet az ARAS közreműködésével, az agytörzsön és a köztiagyon át a nagyagyba befutó impulzusok váltanak ki. Az impulzusok ingerlésénél az éberségi szintet növelik, és így szabályozó körként működnek. Pszichológiai értelemben a megnövekedett teljesítőképesség állapota.
· A vigilancia hosszan fenntartott figyelem. Mackworth definíciója: Olyan állapot, amely biztosítja, hogy bizonyos intenzitású, véletlenszerűen megjelenő környezeti ingerekre meghatározott módon válaszoljunk.
· A kutatások a II. v.h. idején kezdődtek (radarfigyelés).
· Óra-teszt (Mackworth): a mutató néha kettőt ugrik, ezt kell detektálni.
· Fél óra után a helyes detekciók aránya lecsökken. Segít, ha van visszajelzés, ill. ha fél óra megfigyelést fél óra pihenés követ.
· A fél órán belül a teljesítmény először gyorsabban, majd egyre lassabban csökken.
· A kritériumszint csökken, ha nő a jelek száma.
· Az érzékenység csökken, ha az óra-tesztben a folyamatosan mozgó mutató megállásait kell jelezni (tehát a jel megjelenését nem lehet időzíteni). Az érzékenység nő, ha az összingerek száma nő.
· A vigilancia-csökkenés magyarázatai
2. Az aktiváció csökkenése (unalom); a motiváció jelentősége.
3. Az elvárások változásai (először több ingert vár el, majd idomul a helyzethez).
· A vigilancia mérésének 2 szempontja
1. Modalitás (vizuális / akusztikus)
2. Szukcesszív / szimultán diszkrimináció
a) szukcesszív: előzetesen megjelent ingerekhez kell hasonlítani (pl. óra-teszt; fényvillanások egymás után - jelezd, ha eltérő)
b) szimultán: egyszerre jelen levő ingerek között kell diszkriminálni (pl. több fény egyszerre - jelezd, ha van köztük eltérő; folyamatos hang megváltozását kell detektálni)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése