Az előítéletek

Az előítéletek

Gordon W. Allport szerint: egy népcsoport, csoportok között jön létre. Egész csoportra vonatkozó általános kifejezések, nyilatkozások.

Már az Ókorban is előfordult, megelőző tapasztalatok és döntések alapján hoztak ítéletet. Mára már más, előzetesen kialakított, tényekkel nem kellően alátámasztott ítélet. Kialakulásához nem feltétlenül kellenek saját tapasztalatok.

Definíció:Az előítélet valamely személlyel szemben érzett idegenkedő vagy ellenszenves attitűd, amelynek alapja pusztán annyiban van, hogy az illető személy egy adott csoporthoz tartozik és ennek következtében feltételezik róla, hogy a csoportnak tulajdonított negatív tulajdonságokkal ő is rendelkezik.

Nyelvi kifejezésekbeli megnyilvánulások:

· attitűd tényező, érzelmi alapok

· nézet tényező, gondolati sík

1, Megnyilvánulások, előítéletesség fokozatai:

a) Szóbeli (rossz megjegyzések)

b) Elkerülés (igyekszem elkerülni azt a csoportot, amellyel szemben negatív előítéleteim vannak)

c) Hátrányos megkülönböztetés (kizárásos elkerülés, jogokból, előnyökből)

d) Testi erőszak (pl: kitelepítés, nem feltétlen testi cselekvés)

e) Kiirtás (Pl: tömeggyilkosságok)

Már 2-3 éves korban kezd kialakulni az előítéletes gondolkodás. Nagyon erősen befolyásolja a tömegkommunikáció, Pl: TV.

Az előítéletek fő okai:

1. Gazdasági és politikai konkurencia ill. konfliktus:

Ez a felfogás abból indul ki, hogy amikor a rendelkezésre álló erőforrások szűkösek, akkor lehet, hogy az uralkodó csoport azért próbál kizsákmányolni vagy háttérbe szorítani egy kisebbségi csoportot, hogy így anyagi előnyökre tegyen szert. Az előítéletek termőtalaja a verseny és a konfliktus:

1. különböző háttérrel rendelkező embereket véletlenszerű módon két csoportra osztunk.

2. a két csoportot valamilyen esetleges jellel egymástól megkülönböztetjük.

3. a két csoportot olyan szituációba helyezzük, amelyben egymással versenyezniük kell.

4. végül megnézzük, létrejött-e az előítélet.

2. Az előítélet "bűnbak" elmélete:

Gyakran megesik, hogy a frusztráció okozója túlságosan hatalmas vagy túlságosan nehezen megközelíthető ahhoz, hogy közvetlenül bosszút lehessen állni rajta. Pl.: Hogyan vágjon vissza egy hatéves gyerek, ha tanítója megalázza? A tanítónak túl sok hatalma van. De ez a frusztráció megnövelheti annak a valószínűségét, hogy a gyerek egy kisebb hatalommal rendelkező harmadik személlyel szemben lesz agresszív.

A bűnbakkeresés általános módja tehát az, hogy az emberek egy jól észrevehető, viszonylag gyenge és kezdettől fogva nem kedvelt csoportra helyezik át agresszivitásukat. Az agresszivitás konkrét formája azonban attól függ, hogy mi az, amit az adott domináns csoport normái megengednek vagy helyeselnek.

3. Az előítéletes személyiség:

Az ember hajlamos arra, hogy agresszivitását bűnbakokra helyezze át, de ez nem jelenti azt, hogy minden ember egyformán él vele. Vannak emberek, akik hajlamosak arra, hogy előítéleteket tápláljanak, nem pusztán a közvetlen külső hatásra, hanem saját személyiségvonásaikból következően is. Theodor Adorno és munkatársai ezeket az embereket "autoritariáus" személyiségeknek nevezik. Az autoritarianizmus mérésére szolgáló attitűdskála az F-skála azt vizsgálja, hogy az emberek mennyire értenek egyet adott kijelentésekkel. Az autoritariánus személyiség gyermekkorában nagyon bizonytalannak érzi magát és erősen függ a szülőktől. Fél tőlük és tudat alatt ellenséges indulatokat táplál irántuk. Ennek következtében felnőttkorára nagy adag bosszúvágy halmozódik fel benne, amit a gyengébb csoportokon mer kiélni, miközben kifelé fenntartja a tekintély feltétlen tiszteletét.

4. Előítélet és konformitás:

Az előítéletes magatartás legfőbb oka a társadalmi normák szolgai módon való betartása.

Az előítéletesség megszűntetésének, csökkentésének módjai:

1. Az egyenlő pozíció alapján folytatott érintkezés hatása:

Ha a négerek és a fehérek hajlandóak lennének közvetlen kapcsolatba kerülni egymással, akkor az előítélettel rendelkező emberek saját tapasztalataik valóságával, nem pedig a puszta sztereotípiákkal érintkeznének.

2. Az elkerülhetetlenség pszichológiája:

Pl: az a tény, hogy tudom: valamilyen módon közvetlen kapcsolatba kell kerülnöm veled, arra késztet, hogy változtassam meg a veled szemben érzett előítéletemet.

3. Kölcsönös függés:

/Sherif kísérlete/ A két csoportot olyan helyzet elé állította, amely az egymástól való kölcsönös függést igényelte tőlük.